Hát eltelt egy fél év.Én tudtam magamról, hogy nem leszek kitartó, és nem fogok írni semmit ide.....és ez annyira de annyira szomorú.A napok-hetek-hónapok úgy folynak ki az ujjaim közül, hogy elkeserítő!!!!Tegnap hétfő volt és már mindjárt megint hétvége:(
Sokszor vagyok türelmetlen, reményvesztett,elkeseredett.
A gyerekek ha nem lennének, már átléptem volna az ablakpárkányt.Illetve nem tudom, mert megérintett mostanában az elmúlás szele, és nagyon megijedtem tőle.Megijedtem a véglegestől, a visszafordíthatatlantól.
Nagyon félek attól, hogy a hátralévő éltemet társ nélkül fogom leélni.Megrettent a gondolat, hogy nem leszek képes még egyszer összecsiszolódni bárkivel is.KÉptelennek érzem magam erre.

Nem tudom, lesz-e hozzá erőm-kedvem-türelmem.Mindegy, majd elválik.
K 4 és fél éves ovis nagylány, V másfél éves tündér-lala.
T elhagyott minket kicsivel több, mint 2 hónappal ezelőtt.